Néha az ember hibázik..Én is hibáztam. A legutóbbi bejegyzésem egy levél volt, amit elküldtem a kedvesemnek. Ma már tudom nem kellett volna, ez lett a vesztem. Nemigazán úgy reagálta le ahogy szerintem a legtöbben tették volna, inkább ne szólt volna semmit.
Szólt, és igen kemény szavakkal illetett. Sokat gondolkoztam az elmúlt időszak alatt, mit és hol rontottam el. Kapcsolatunk szenvedélyes volt, veszekedések  és égig emelések, örökös hullámvasút.
Földet értünk, vége a közös utazásnak. Nem kellek neki, és azt hiszem igazából sosem kellettem. Az érzést akarta csak, a játékot az sm-et és nem engem.
Őszinte voltam, leírtam ami bennem van  lehet nyálasan, csöpögősen de ezt éreztem akkor , abban az adott pillanatban .Szerettem, de erre nincs szüksége, nem kell a bújás a simogatás a csókok neki, nem kell a gyengéd ölelés, csak a kő kemény dolgok. Én viszont NŐ vagyok, és igénylem ezeket a dolgokat is . szükségem van hogy érezzem szeretnek, féltenek, óvnak és fontos vagyok a másiknak, és mindig, nem csak akkor és ott amikor játszunk. ezeknek az érzéseknek folyamatosan jelen kell lenni.
Vele való közös utazásom lezárom, lezártam, és kezdődik számomra egy teljesen más, egy teljesen új élet, valaki más oldalán, más mellett.

Szóvátetted, hogy csak beköszönök neked és nem írok. Tudod nem megy azért mindig az írás olyan könnyen, de vannak pillanatok amikor szívesen és könnyen adom ki magamból azt ami bennem van. A mostani pillanat is ilyen. Ilyenkor csak leülök és írom neked mindazt amit gondolok, amit érzek. Kicsit, na jó nem kicsit szerelmesen, rajongva.

Először is szeretném megköszönni a hétvégét, hogy veled lehettem. Ugyan igen kemény dolgokra céloztál, hogy mi fog történni, de egy picike hiányérzetem sincsen. Sőt tovább megyek, ez most nagyon nagyon jól esett!!

Már hiányoztál, érinteni, simogatni, puszilgatni és csókolni szerettelek volna nagyon. Hozzádbujni csendben, és élvezni a pillanatot.

Egy hónap eltelt majdnem az utolsó találkozásunk óta, amit nem volt könnyű elviselnem. Hiányzol, hiszen az életem fontos része vagy.

Hatalmas nagy szeretet éhség volt bennem, amit tökéletesen csillapítottál. Kicsit túltengett bennem az érzelem, aminek nyilvánvaló jelét is adtam azzal, hogy pityeregtem melletted. Én szeretem ezeket a boldogság könnyeket is. 

Örülök, hogy átélhetek melletted, veled ilyen perceket is, és nem csak az sm-re a szadira van kihegyezve a kapcsolatunk. Tudom fontos része az is, nagyon fontos, hiszen pont emiatt ismerkedtünk meg és tartunk ott ahol, de nekem ilyen alkalmakra is szükségem van. Nem olyan nagyon sűrűn, de előfordul. Nő vagyok, fontos az érzelem, a lelki kapcsolat is.  Furcsa, mert nem nagyon emlékszem arra, hogy ilyen simogatós esténk mikor volt utoljára, valószinüleg igen régen.

Azt mondtad akkor tartasz meg, legalábbis úgy érzed hogy akkor tudsz megtartani, ha kegyetlen vagy hozzám. Szeretem amikor kegyetlen vagy, amikor használsz, igába hajtasz, de imádom azt is amikor lágyan átölelsz és gyengéden csókolsz és simogatsz. Kellenek ezek a lelki dolgok, ez a lágyság a sok sok keménység között. Érző lelkek vagyunk mind a ketten, és szerintem nem fontos mindig keménynek mutatni magunkat.

És most megint törölgetem a szemem, mert könnyes lett...nagyon nagyon szeretlek.......