Néha az ember hibázik..Én is hibáztam. A legutóbbi bejegyzésem egy levél volt, amit elküldtem a kedvesemnek. Ma már tudom nem kellett volna, ez lett a vesztem. Nemigazán úgy reagálta le ahogy szerintem a legtöbben tették volna, inkább ne szólt volna semmit.
Szólt, és igen kemény szavakkal illetett. Sokat gondolkoztam az elmúlt időszak alatt, mit és hol rontottam el. Kapcsolatunk szenvedélyes volt, veszekedések  és égig emelések, örökös hullámvasút.
Földet értünk, vége a közös utazásnak. Nem kellek neki, és azt hiszem igazából sosem kellettem. Az érzést akarta csak, a játékot az sm-et és nem engem.
Őszinte voltam, leírtam ami bennem van  lehet nyálasan, csöpögősen de ezt éreztem akkor , abban az adott pillanatban .Szerettem, de erre nincs szüksége, nem kell a bújás a simogatás a csókok neki, nem kell a gyengéd ölelés, csak a kő kemény dolgok. Én viszont NŐ vagyok, és igénylem ezeket a dolgokat is . szükségem van hogy érezzem szeretnek, féltenek, óvnak és fontos vagyok a másiknak, és mindig, nem csak akkor és ott amikor játszunk. ezeknek az érzéseknek folyamatosan jelen kell lenni.
Vele való közös utazásom lezárom, lezártam, és kezdődik számomra egy teljesen más, egy teljesen új élet, valaki más oldalán, más mellett.

Szóvátetted, hogy csak beköszönök neked és nem írok. Tudod nem megy azért mindig az írás olyan könnyen, de vannak pillanatok amikor szívesen és könnyen adom ki magamból azt ami bennem van. A mostani pillanat is ilyen. Ilyenkor csak leülök és írom neked mindazt amit gondolok, amit érzek. Kicsit, na jó nem kicsit szerelmesen, rajongva.

Először is szeretném megköszönni a hétvégét, hogy veled lehettem. Ugyan igen kemény dolgokra céloztál, hogy mi fog történni, de egy picike hiányérzetem sincsen. Sőt tovább megyek, ez most nagyon nagyon jól esett!!

Már hiányoztál, érinteni, simogatni, puszilgatni és csókolni szerettelek volna nagyon. Hozzádbujni csendben, és élvezni a pillanatot.

Egy hónap eltelt majdnem az utolsó találkozásunk óta, amit nem volt könnyű elviselnem. Hiányzol, hiszen az életem fontos része vagy.

Hatalmas nagy szeretet éhség volt bennem, amit tökéletesen csillapítottál. Kicsit túltengett bennem az érzelem, aminek nyilvánvaló jelét is adtam azzal, hogy pityeregtem melletted. Én szeretem ezeket a boldogság könnyeket is. 

Örülök, hogy átélhetek melletted, veled ilyen perceket is, és nem csak az sm-re a szadira van kihegyezve a kapcsolatunk. Tudom fontos része az is, nagyon fontos, hiszen pont emiatt ismerkedtünk meg és tartunk ott ahol, de nekem ilyen alkalmakra is szükségem van. Nem olyan nagyon sűrűn, de előfordul. Nő vagyok, fontos az érzelem, a lelki kapcsolat is.  Furcsa, mert nem nagyon emlékszem arra, hogy ilyen simogatós esténk mikor volt utoljára, valószinüleg igen régen.

Azt mondtad akkor tartasz meg, legalábbis úgy érzed hogy akkor tudsz megtartani, ha kegyetlen vagy hozzám. Szeretem amikor kegyetlen vagy, amikor használsz, igába hajtasz, de imádom azt is amikor lágyan átölelsz és gyengéden csókolsz és simogatsz. Kellenek ezek a lelki dolgok, ez a lágyság a sok sok keménység között. Érző lelkek vagyunk mind a ketten, és szerintem nem fontos mindig keménynek mutatni magunkat.

És most megint törölgetem a szemem, mert könnyes lett...nagyon nagyon szeretlek.......

Szombaton este elmentünk buliba. A páromnak nem sok kedve volt hozzá, de miattam megtette. Jobban szeretett volna kettesben velem lenni, de engedett a csábításnak és rám való tekintettel csak elmentünk. Előtte beszélgettünk, és azt mondta ez a nap az én kívánságnapom lesz.
A buli nem volt igazán túl jó, meg éreztem is rajta hogy nem sok kedve van hozzá, ezért igen korán, olyan éjfél magasságában haza is jöttünk.
Természetesen amint beléptünk a lakásba egymásnak estünk úgy rendesen, illetve leginkább ő nekem.
Feküdtünk az ágyon, simogatott, a melleimmel  játszott, csavarta, szorította a mellbimbómat, az élvezetekig. A puncim sem marad ki, számolni sem tudom hány orgazmust okozott igen rövid idő alatt. Nem volt durva, nem vadult, csak egyszerűen simogatott, csókolt, izgatott.
Én már nagyon nagyon kívántam az élvezeteket tőle, régen találkoztunk, és eszelős nagy vágy volt bennem. Kívántam a pálcát is, érezte pontosan jól, mert  hatalmasokat csapott rá a fenekemre. Minden egyes csapásba beleborzongtam, de jó értelemben, kívántam és vágytam rá, tiszta lucsok lettem tőle.
A szobát átalakítottam mire jött, a lánc ki volt feszítve keresztben a szobában, a csuklópántok rajta, az ostor és a korbács mellette, használatra várva.
Vágyom, kivánom az ostort, bár nagy fájdalmat tud vele okozni.
Kikötözött, mögém állt, a nyakamba csókolt miközben a melleimmel játszott, a következő pillanatban már éreztem ahogy az ostor lecsap rám.majd újra és újra...
Hirtelen, éles fájdalom szaladt végig rajtam, majd ahogy egyre csak fokozódott az erősség és a mennyiség, már határozottan élveztem.
Szeretem ahogy közben csókol, ahogy simogat, kell nekem, mert nagy erőt ad a továbbiakban, valamint rettenetesen fel is izgat így. Mocorogtam eléggé, ezért a lábam is kikötötte, így esélyem sem volt arra, hogy bármerre is mozduljak. Az ostor így nagyon nagyon sokszor csapott le rám, élvezetet okozva nekem és persze neki is.
Nem tudom hányszor élveztem el, csak annyira emlékszem, hogy folytak a könnyeim, és úgy éreztem nem bírom már tovább..de valahogy mégis jó érzés volt. ezt sosem fogom így megérteni.
Szóltam is, hogy neee, ez már nagyon fáj.. elém lépett, megfogta az arcom, és megkérdezte szigorú tekintettel "mit mondtál?:" Nem tudtam válaszolni, próbáltam a fejem leszegni szégyenemben, de nem engedte...ekkor hatalmas pofon csattant...mi tagadás, jólesett, mert tudtam most teljesen ő ural, mondhatok bármit addig megy a játék amíg neki éppen kedve van hozzám. Ez az érzés megint csak felizgatott, és akartam, hogy használjon, korbácsoljon ,ostorozzon.
Lehet más ilyenkor mérges lesz, nekem viszont egy egy ilyen pofon nagyon jót tesz. Nem testileg, hanem lelkileg. Kell ez az érzés, szeretem, és vágyom is rá.
Annyiszor mondtam neki ne törődjön azzal, ha azt mondom nem bírom tovább, hanem folytassa. Szerencsére most is így tett. A játék folytatódott, nagyon nagy élvezettel.
Nem tudom mennyit kaptam és hogyan, ezek az emlékek csak lassan térnek vissza, egyet tudok, hogy isteni volt.
Szeretem amikor fenekel, amikor a hátamon csattan a korbács vagy a mellemen, és ahogy az ostor rám tekeredik.
Mindig mondom nem vagyok jól összerakva, de hát annyira nagyon erotikusan csinálja, hogy az valami őrület, annak nem lehet ellenállni, meg persze nem is akarok :)
Ez így nekem teljesen perfect. Szeretem, imádom, tisztelem, kell nekem :)))
Természetesen a végén ő sem maradt elélvezés nélkül, mohon ittam és nyeltem a finom nedvét :)

 Pilinszky János: Verés

Most elviselhető.

Most másra gondolok.

Most semmi sincs.

Most én vagyok.

Most minden van.

Most tűrhetetlen.

Most pedig, most és egyedül,

Itt és most, végképp egyedül.

Csak te meg én.

Hiányzol. Nehezen bírom már nélküled, minden egyes nap csak szenvedés a hiányodtól. Rossz volt, hogy az elmúlt időszakban nem tudtunk beszélgetni. sok helyzet megint megfordult a fejemben azóta, meg hát folyamatosan is.

Szeretem a kínt, amit adsz  nekem. vágyom rá, kívánom, Tőled kívánom de nagyon nagyon.

Érezni szeretném ahogy megcsavarod és szorítod a mellbimbómat, ahogy az ujjaidat szinte satuként használod, és így élveztetsz el.

Szeretem és kívánom, hogy megkötözz, hogy mozdulni se tudjak, és teljesen kiszolgáltatott legyek neked, hogy azt és úgy tedd amihez éppen neked kedved van, nem törődve velem.

Használj, ahogy eddig még senkit..fenekelj, csíkozz ki mindenhol, önts a melleimre forró viaszt..vágyom a kínra a kéjre.

Érezni szeretném az öklödet magamban, ahogy kitágítasz, ahogy keményen mozgatod bennem.

Minden porcikám vágyik arra, hogy a seggem elverd, repedjen a bőröm, zokogjak a fájdalomtól, hogy eljussak arra a szintre, hogy bepisiljek, beájuljak tőle.

Kívánom a pofonokat is tőled, akár élvezetből akár büntetésből adod, bár mind a kettő teljesen más érzés. 

Azt, hogy az arcomra élvezz, és miután teljesen meggyötörjél, a földre lökj,mocskos szavak kíséretében , megalázz ezzel is  mint akit már nem akarsz használni, akiből elég volt már, és lepisilj befejezésképpen. 

Ezek mind olyan dolgok, amikre senkinél nem vágytam, csak nálad, veled jönnek elő. Ilyen hatással vagy rám. 

A kezedben vagyok már teljesen, te döntesz arról, hogy összetörsz vagy az égig emelsz. 

Kérlek adj nekem kínt, gyötörj, alázz, törj össze, és utána a csókoddal, simogatásoddal emelj fel az egekig...erre vágyom, ezt szeretném, így lehet csak teljes az életem . Nélküled már semmi vagyok...szeretlek 

Látod milyen kis szentimentális ribanc lettem ? Mint tizenéves koromban amikor szerelmes voltam, hát most így érzem magam, kis csitrinek, aki vigyorog mint a tejbetök folyamatosan. De nagyon jó érzés, és nagyon jó ennyire szeretni téged.

Rossz így most a hétvége nélküle, de sajnos dolgoznom kell, így nem tudunk találkozni. Hiányzik nagyon. Szeretem. Minden egyes  sejtemben érzem.
Várnom kell rá még egy hetet, nagyon hosszú lesz, de ugyanakkor örömteli is ez az időszak, hiszen a  gondolataimat leköti az elmúlt találkozás visszaidézése, valamint az hogy milyen lesz az újabb együttlét.
Eltelt több mint másfél év már, és úgy érzem a kapcsolatunk nemhogy ellaposodna egyre inkább fokozódik. Nem  tudom hol a határ, van-e egyáltalában. Egyet tudok, hogy szükségem van rá.
Sokmindent átéltünk ez idő alatt, jót és rosszat egyaránt, de mindig visszatalálunk egymáshoz, és ez a fontos úgy érzem.
Szenvedélyes kapcsolat a miénk, hullámvasút , de valahogy mégis...szeretném ha egyszer majd 24/7-ben szolgálhatnám. Ez minden vágyam.

... csodás, felemelő, szárnyaló érzések uralnak . A tegnapi nap megsemmisítő volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Kellemes borzongás, zsibbadás, remegés, vágy, ami áttör mindenen. Most érzem azt, hogy valóban teljesen hozzád tartozom, hogy birtokolsz, a tied vagyok. Önmagam már nem létezem, nincs többé én, csak mi vagyunk, együtt. Szárnyalva, egyre magasabban a kéjes könnyes élvezetekkel.

Lehajoltál értem, felemeltél és a magasba repítettél…. általad lettem teljes .

Nem volt a kezedben bilincs vagy kötél, de így is a raboddá tettél. Nem akarok már máshol lenni, ez az én helyem, ott a lábaid előtt heverve, összetörten, könnyek között, alázatosan, boldogan, szerelmesen. Hazaértem . Köszönöm  Neked.

Vágytam valakire, akinek teljesen odaadhatom magam, aki lágyan csókol, simogat, fülembe suttogja, hogy imád, miközben kéjes kínban részesít. Ez a valaki Te vagy Uram. Rád vágytam, Rád vártam.

Sosem éreztem még ilyen mélyen, ennyire tisztán és őszintén senki iránt.. …. én már nem akarok mást, csak ezt a csodát átélni a nap minden percében, még ha oly távol is vagy tőlem.

Érzem, hogy fontos vagyok neked. Már nincsenek kétségeim.

Mindenkinél jobban szeretlek.

A szoba előkészítve, az asztalról lepakoltam mindent, hiszen a deres szerepét fogja ma átvenni, a szoba közepére toltam, úgy hogy minden irányból jól megközelíthető és körbejárható legyen. Kikészítettem a pálcákat, a korbácsot, és a nadrágszíjat is, szépen sorban, valamint a kötelet is elhelyeztem mellette, hogyha használni szeretnéd, akkor kéznél legyen minden. A falra szerelt kampók is teljesen elérhetőek, a többi eszköz sorakozik a mellette lévő széken. Csipeszek, sulyok, a bilincsem, a vibrátor. Mindig izgalommal készülődök, pontosan megtervezve mit és hová teszek, és jó érzéssel, hiszen tudom hamarosan használva lesznek, és hatalmas élvezetet fognak nyújtani mind a kettőnk számára Ünnepi díszbe öltöztetve hogyan a lelkem is… folyamatosan nézem az órát, nagyjából ki tudom számolni mikor érsz ide, mikor szólal meg a telefonom. A várakozás izgalommal tölt el. Közben minden ellenőrzök még egyszer, az eszközök a helyén, gyertyák égnek, a kávé bekészítve. Ahogy közeleg az idő egyre nagyobb izgalom lesz rajtam úrrá, mászkálok a lakásban, türelmetlen vagyok. Mikor megszólal a telefon, ahogy megcsörgetsz, a szívem még hevesebben kezd el dobogni, majd kiesik a helyére, és reszkető kézzel nyomom meg a kapunyitó gombot, majd bemegyek a szobába, és mint ahogy a legutóbbi alkalommal is, a fotel előtt térdelve várlak, meztelenül, nyakörvben és pórázzal. Nagyon tetszett a legutóbbi alkalommal, ahogy hozzám léptél, és rögtön szinte nekem estél, jó érzés volt érezni, hogy mennyire nagyon kívánsz, hogy kellek neked.

Ahogy hozzám lépsz, kezet csókolok neked, mert ez a minimum, amivel kifejezhetem azt, hogy a tied vagyok, a tulajdonod, hogy felnézek rád, és tisztellek.

Egy mozdulattal megmarkolod a mellem és elkezdesz vele játszani, erősen markolod és megcsavarod a bimbómat..a vágy végigfut a testemen, majd lehajolsz megfogod a fejem és gyengéden megcsókolsz.

A kávé közben lejött, érzem az illatát, és engedélyt kérek arra hogy behozhassam neked. kimegyek a konyhába és miközben a kávét elkészítem neked mosolygok magamban, boldog vagyok hogy itt vagy nálam, és boldog vagyok attól hogy m is használni fogsz .

Arra kértél, hogy amíg a kávét iszod és cigidet elszívod, addig hangolódjak rá az estére… pontosan nem tudom mit jelent nálad a ráhangolódás, de én beülök a fotelba, szétteszem a lábam, és elkezdem izgatni, simogatni magam. Játszom magammal, és hatalmas önuralom kell ahhoz, hogy ne élvezzek el pillanatok alatt. Érzed azt, hogy hamarosan a csúcsra érek és rám szólsz, hogy hagyjam abba, és hasaljak fel az asztalra. Tudom mi fog következni, tudom, hogy kíméletlen leszel velem, hogy csíkok lesznek rajtam, maradandó nyomok… de erre vágyom, így megsemmisülni miközben fenekelsz. Szeretem, ahogy csinálod, nem szériában, hanem megállsz közben, megsimogatsz, levezeted a fájdalmat, majd utána újra lecsapsz.

Várakozással teli hasalok fel, kezem és a lábam kikötöd, szinte mozdulni sem tudok.. fejem lelóg,szívem hevesen dobog. A hátam mögött vagy, így nem látom mi az amit a kezedbe veszel, de ahogy a bőrömön végighúzod érzem hogy a korbács az, a szálai simogatják a bőrömet. Várom a pillanatot hogy végre rám csapj vele, de ezt te pontosan tudod, és tovább simogatsz, a fenekem mozgatom már amennyire tudom, hogy ezzel is jelezzem neked azt hogy csapj rám kérlek, mert már nagyon kívánom. A következő pillanatban hatalmasat csapsz a fenekemre, majd még egyet….felnyögök, felsóhajtok, isteni érzésben van részem, kicsit megsimogatsz majd újra hatalmasat csapsz…de ez nem a fenekem csattant hanem a hátamon, ez fájt, nem számítottam rá, fel is szisszenek, de ugyanakkor élvezetes érzés.  A korbácsot csak bemelegítésnek szánod, előkészítve a terepet a pálcának. tisztában vagyok vele, hogy hamarosan a pálca érintését fogom érezni, várom is és nem is. Az én pálcám valahogy másabb érzés, mint amikor nálad a tiedet használjuk, ahhoz hozzászoktam, de majd ehhez is hozzászoktatsz, ebben biztos vagyok.

A fenekemre szorítod, majd éppen csak felemelve rám csapsz, ami igazán nem is csapás, hanem olyan mintha bemérnéd a pontos helyet. Tudom, hogy most fogod felemelni, és várom azt, hogy lecsapj rám erősen, ami be is következik. Nem bírom ki anélkül, hogy ne jöjjön ki hang a torkomon, most nincs párna, amibe belenyomhatom a fejem. Uralkodnom kell magamon, hogy ne engem halljon az egész utca.

Jön a következő csapás, majd követi még egy, majd a hőn áhított simogatás. Benyúlsz a lábam közé, és érzed azt, hogy teljesen nedves vagyok, hogy felizgat a helyzet, a fenekelés, és minden, amit velem teszel. A pálca egyre többször súlyt le rám, kéjes fájdalmat okozva. Minden egyes ütésnél feljajdulok, a szemem könnyekben úszik, csak a simogatások okoznak némi megnyugvást. Nem számolom mennyit kaptam, de sajog a fenekem és nagyon fáj, amikor pont odacsapsz ahova már előzőleg is érkezett egy pálca. Érzem azt, hogy nem sokáig bírom, a simogatások megnyugtatnak, de nagyon a határon vagyok már. A könnyeim potyognak, zokogok és kérlelni kezdelek, hogy hagyd abba, nem bírom, nagyon fáj és sajog mindenem. De ez süket fülekre talál, és élvezettel csapsz rám újra és újra… az erőm már teljesen fogytán van, amikor elkezdesz simogatni a fenekem a hátam, majd elém állsz, lehajolsz hozzám, felemeled a fejemet, és gyengéden, szeretettel megcsókolsz.

Lassan megszabadítasz a kötelékeimtől, és nehezen felállok. Szorosan átölellek, szemem könnyekben úszik még, szipogok, de ahogy ölelsz, az lassan megnyugtat. Megcsókolsz, gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben. Szeretek veled csókolózni nagyon, hiszen istenien csókolsz.

vibrit és a számba nyomod. Ahogy sírok folyik a nyálam végig le a földre, hang nem nagyon jön ki a torkomon. Megfogsz két csipeszt és a nagyajkaimra teszed, majd rá a súlyokat. Fáj ahogy húzza lefele, de izgató érzés is . A mai nap egyik testrészem sem marad ki a gyötrésekből. Itt hagysz a könnyeimmel… kimész a szobából.. érzem a cigi füst szagát, megkívántam én is, de tudom jól, hogy most türelmesen várnom kell. Visszajössz, megállsz előttem, látod, hogy már nagyon elgyötört vagyok, de azért még kezelésbe veszed a melleim, szeretnél azokon is csíkokat látni. Kötelet veszel elő és erősen megkötözöd, feszesre. a kezedbe veszed a pálcát, és aprókat csapsz melleimre, majd egy nagyot. A vibri majd kiesik a számból, a csipesz és a súly mozog a nagyajkaimon ezzel is újabb fájdalmat okozva és tudom, most a másik mellem következik. Szólni nem tudok, de könyörgően nézek rád, hogy ne tedd, nem szeretném. A nézésem nem hat meg és hatalmasat csapsz a másik mellemre, szépen kirajzolódik a pálca nyoma, de biztos, ami biztos még egyet-egyet kapnak a melleim. Érzem azt, hogy most már valóban nem bírom tovább, lábam remeg, az erőm teljesen elfogyott. Lassan kikötözöd a kezem, a lábam. Alig élek, négykézlábra rogyok össze, fáj a mellem, fáj a fenekem. Megfogod a hajam, belemarkolsz és feltérdeltetsz. Kigombolod a nadrágod, leveszed, és rám parancsolsz, hogy szopjak. Könnyes szemmel, és élvezettel szoplak. Kezemmel markolom, szorítom a farkadat, miközben szívom és szopom. Rám szólsz, hogy rendesen szopjalak, de a szipogástól nem nagyon megy, nem kapok levegőt. Megfogod a fejem , és felemeled, hogy rád nézzek. Rám mordulsz, hogy azt mondtam rendesen szopj ribanc, és már csattan is a pofon az arcomon. Rányomod a fejem a farkadra, és dugod a számat, fuldoklok, öklendezem, de tudom azt ha nem jól csinálom újabb pofon fog érkezni, és azt nem szeretném. Nagyon igyekszem megfelelni neked. egyre hevesebben dugod a számat, majd érzem, ahogy a forró sperma elönt, nyelem, majd megszívom a ffarkad, és tisztára nyalom.

Hálásan nézek fel rád, reszketve megfogom a kezed és megcsókolom… köszönöm Uram.

Úgy döntettem, hosszú szünet után, csak folytatom a blogom. Sok minden történt azóta. Részletezhetném, de nem fogom, inkább innen folytatom :)
A következő kis szösszenet a kedvesemnek szól...egy képzelt történet, a fantáziám játéka.

Amikor hozzád megyek, útközben a buszon van időm kikapcsolódni, elmerengeni, gondolkozni dolgokon, és sokszor képzelek el szituációkat, amiket meg szeretnék élni veled.  A mostani történetem is egy ilyen elképzelt helyzet, amit szeretnék megosztani veled.

Amikor belépek hozzád, és bepillantok a konyhádba, látom, az asztalon ki van készítve a hátizsákod, valamint a pálcák. Már akkor érzem nem lesz egyszerű estém, mert valamit kiterveltél, és nem szóltál nekem előre róla, mert ugye miért is szólnál. Felteszem a kávét, addig beszélgetünk kicsit, de most sem mondasz még semmit, elkapod a mellem, és elkezdesz a bimbókkal játszani, csavarod, szorítod, majd kiveszed a mellem, és a tenyereddel nagyot csapsz mind a kettőre. Kéjeseket sóhajtozom és nyögök, nagyon felizgatsz és az élvezés határán vagyok. Amikor érzed, mindjárt elélvezek iszonyat erővel csavarod meg a melleimet, és én felsikítok a gyönyörtől. Még ruhában vagyok, a melleim kint… a kávé illata belepi a szobát.  Az erkélyen megisszuk a kávét, elszívunk egy cigit, majd közlöd velem, hogy most a szabadban fogunk játszani. Ennek nagyon örülök, rád mosolygok. Tudod jól, hogy mennyire élvezem a kinti játékot, mert ott nem kell kontroll alatt tartanom magam, nyugodtan felsikíthatok, lehetek hangos, ami számodra külön élvezetet tud okozni.

Átpakoljuk a táskába a nálam lévő dolgokat, a bilincset, vitro és a korbácsot. A nyakörv a nyakamra kerül. Szíved szerint meztelenül vezetnél le a kocsidhoz, de sajnos ezt nem tehetjük meg. Beszállunk a kocsiba és elindulunk, hogy hova még nem tudom, de te pontosan kiválasztottad előzőleg azt a helyet ahol a legmegfelelőbben ellehetünk. Nem olyan sokat kocsikázunk, behajtunk egy erdei útra, majd szólsz, hogy megérkeztünk. Körbenézek, mindenhol fák, és jó pár mogyoró bokor, tele friss hajtásokkal. Legbelül már tudom, hogy a vessző sem fog kimaradni a repertoárból a mai napon.

Rám szólsz, hogy mikor méltóztatok már levetkőzni. Hangod keménynek hat, tudom nincs kegyelem.

Gyorsan levetek magamról mindent és ott állok előtted meztelenül. Elindulsz és én, követlek, be az erdőbe, megállsz két vaskos fa előtt. A fák kellő távolságban vannak előttem ahhoz, hogy a kettő közé ki tudj kötni, ami pillanatokon belül meg is történik. Elém állsz, gyengéden és lágyan megcsókolsz, közben a kezed a pinámat simogatja. Nedves vagyok, ezt tagadni sem lehet, már a tudattól is. Nem élveztetsz el, még nem, majd ha csak megérdemlem. Rágyújtasz és akkurátusan körbejársz, nézegetsz, kiélvezed a pillanatot, kezed hol simogat, hol pedig nagyobbat csap rám. Izgatott vagyok nagyon, várom azt, hogy használj végre, hogy gyönyörű, élvezetes kínban részesíts.  Tőlem nem olyan messze megállsz egy mogyoró bokor mellett és lassan válogatni kezdesz a vesszők közül, Feszülten figyellek, nem nagyon birok magammal, akkora a vágy már bennem, Te ezt pontosan jól tudod, és ezzel is húzol, de rendesen. Nem kapkodsz, megadod a módját, válogatsz, míg rá nem találsz a megfelelő vesszőre.  Levágod, ahogy elnézem jó hosszú. Beleborzongok a tudatba, hogy ez rajtam fog csattanni, és mivel hosszú a vége valahol máshol ér majd célba, csípős érzést okozva. szembe állsz velem, és megpucolod gondosan a levelektől, a szememet nem tudom levenni róla, te néha felnézel rám és beszélsz hozzám. Igazából el sem jut a tudatomig, amiket mondasz, mert gondolatban már teljesen máshol járok. amikor végeztél közelebb lépsz hozzám, megmutatod a vesszőt, és a számba teszed, hogy szokjam, szó szerint ízlelgessem. Elkapod a melleim, és gyötröd erőteljesen, majd rám mosolyogsz, és eltűnsz a hátam mögött. Hallom, hogy a táskádban keresgélsz, próbálom kitalálni a zajokból mi következik most. Egyszer csak csend lesz, a lépteidet hallom, ahogy a hátam mögé érsz, majd bekötöd a szemem. Semmit nem látok, kiiktattad egyik érzékszervem, így a hallásomra támaszkodok már csak. Érzem, ahogy megkerülsz és előttem állsz. Megfogod, az állam és megcsókolsz. Mohón csókolok vissza, felizgatva, szenvedélyesen nagyon. Iszom az édes csókod, nem szívesen hagynám abba.

Már tudom mit kerestél a táskádban… érzem a melleimen, ahogy a csipeszeket szépen sorba felteszed rám. Az ajkamba harapok, néha felszisszenek, különösen akkor, amikor a mellbimbómra kerülnek a szoros, erős csipeszek. A vessző a számban van, elég nehéz így nyelni, de azért még megpróbálkozom vele. Tudom jól most a korbács fog következni, és hogy aprókat fogsz csapni először a csipeszekre, majd leütöd rólam. Már a gondolattól is majdnem elsírom magam, de gyorsan felocsúdok, ugyanis a csapás nem a mellemre, hanem a seggemre érkezik, majd a következő és azt követő is. Ösztönösen megmozdulok, előretolom a fenekem, nem mintha így nem csapnál rá hatalmasakat. simogatsz, nyugtatgatsz, de nem sokáig, mert a hátamat veszed célba a korbáccsal, és hatalmasakat csattan rajtam.  Felnyögök a fájdalomtól, a vessző majdnem kiesik a számból, de sikerül megtartanom. Nem tudom mennyit csaptál rám, de ég az egész hátam és a fenekem is. Lépteidből érzékelem, hogy előttem állsz, megsimogatod az arcomat, gyengéd csókot adsz rá. A csipeszeket megmozgatod, ezzel nem kis fájdalmat okozva nekem. A vesszőt kiveszed a számból, végre nagyot nyelhetek. Nem tudom mi fog következni, de tisztában vagyok azzal, hogy most a mellem lesz terítéken, és ahogy az átfut az agyamon, máris lecsapsz rám, és érzem, egy két csipesz lepottyan. szerencsére a mellbimbómat elkerülted. Még. könnyeim most elerednek, mert ez így igen fájdalmas, és hangosan felszisszenek, felkiáltok egy egy ütés alkalmával. Nem tudom, mennyi csipesz van még rajtam, csak azt érzem, nagyon fáj, kérlelek, hogy a bimbómról ne csapd le, mert azt nem bírom ki, az nagyon fájdalmas. Rossz hogy nem látlak, nem látom a kezedet mit teszel, hogy mozogsz, nem tudom kiszámítani azt mikor érkezik a következő  csapás. A szívem majd kiugrik a helyéről, félek az érzéstől attól a fájdalomtól, ami rám vár. Majd hirtelen éles érzés hasit belém, felsikítok, és jön gyorsan a következő. A bimbóm fáj, ég. Könnyeim potyognak, sírok. A nyelved érzem az arcomon, ahogy gyengéden lecsókolod a könnyeim. Csodás az érzés, megnyugtató, és erőt ad.

Tudom nem véletlenül vágtad a vesszőt, tisztában vagyok vele, hogy most az fog következni, de nem akarok erre gondolni, főleg nem, ahogy a hátamra csapsz vele, de tisztában vagyok azzal, hogy ez elkerülhetetlen. Szereted és élvezed azt, amikor a hátamra csapsz.

A kezed a fenekemet simogatja, bele markolsz, majd újra megsimogatod. Próbálok lelkileg felkészülni arra, ami következik, de erre így nem lehet. Éles érzés hasit belém, csípős fájdalom, ahogy a vessző a seggemhez ér, és a vége a combomnál becsapódik. Jön a következő, majd az újabb. Minden egyes csapásnál hangosan feljajdulok, nem fogom vissza magam. Nem is tudnám, ezek ösztönösen törnek fel belőlem. Iszonyatosan csípős érzés, ahogy a vessző becsapódik. Szinte úgy érzem, hogy a bőrömet is felhasítja. Érzem a fenekemen már nincs szabad hely, sírok, zokogok, de neked még nem elég. Megcélozod a hátam. A vessző vége csípős érzéssel csapódik a mellemhez, egészen bekanyarodik, felkiáltok, zokogva, szipogva kérlek arra, hogy ezt ne, nem szeretném. A hátam nagyon érzékeny, de jön a következő csapás, és nem bírom ki most már, nagyon nagyon fáj, ég, csíp. Elég volt. Vergődőm, könyörgöm, nagyon szenvedek, miközben még jó párat rám csapsz. Már nem vagyok magamnál, teljesen hatalmába kerített az érzés, a fájdalom. hangosan kiáltanék, üvöltenék, de nem jön ki hang a torkomon. Hatalmas fájdalommal, megtörten állok előtted, szemem tiszta könny, már a szemmaszk sem tudja felitatni. fáj minden porcikám, a mellem a seggem a hátam. A kezem is elzsibbadt teljesen.

Feladtam, az erőm teljesen elfogyott. annyi sincs, hogy amikor megcsókolsz, visszacsókoljak. Leveszed a maszkot a szememről, majd gyengéden megsimogatod az arcom, ujjaddal letörlöd a könnyeimet.

Hálásan nézek rád. Halkan alig hallhatóan nyögöm, hogy köszönöm Uram, és hogy nagyon szeretlek.

Lassan kioldozol, a kezembe kezd visszatérni az élet, a zsibbadás lassan elmúlik. Nézem magam, a melleimen a nyomokat, megtapogatom sajgó fenekem, és érzem rajta a hurkákat. Jó érzéssel tölt el. Kicsi pihenőt engedélyezel nekem, de utána szigorúan magad elé térdeltetsz és kíméletlenül elkezded dugni a számat. Most nem arra vágysz, hogy szopjalak. Az ösztöneid vezérelnek, markolod a hajamat, húzod. Keményen baszod a számat.  Kiveszed a farkadat a számból, a fejemet a hajamnál fogva hátrafeszíted, és az arcomra élvezel. Érzem, ahogy rám spriccelsz, folyik rajtam a sperma végig. Nem mozdulok, ott térdelek meggyötörve előtted, összeélvezett arccal nézek fel rád. Nem mondod hogy álljak fel, és nem értem hogy miért. Fejem le szeretném szegni de erősen belemarkolsz a hajamba és hátrafeszíted. A szemem becsukom, mert fáj, ahogy húzod a hajam, fel is szisszenek, aztán a szavam elakad a meglepetéstől. Melegség folyik végig az arcomon, le a melleim át végig a testemen. Hirtelen nem tudom, mi történik, aztán rájövök. Lepisiltél.

Testileg, lelkileg meggyötörtél. Köszönöm Uram, nagyon köszönöm !

Freezer - Büszke

A Szív ott feküdt magányosan az utcán, a jéghideg, esőáztatta, csillogó macskaköveken. Fázott és remegett, nyirkos volt az egész teste. Jégkristályként megfagyott könnycseppek borították be... hanyagul... és ridegen. Elhagyták?... vagy elveszítették?... senki sem tudta. Kamráin régi sebek, repedések, szorítások nyomai látszottak. Széttépett ereiből cseppekben bugyogott a borostyánvörös vér... s lassan hatalmas tócsát képezett a járda közepén. Pedig hűséges és dolgos... féltő és gondoskodó... egyszerűen szerető szív. - mondták az emberek akik felismerték. A többi járókelő pedig csak sajnálta... milyen kár!... egy élettől duzzadó Szív, s mégis utcára került. Talán azért maradt egyedül, mert nem kellett senkinek, s gazdája sem bírta tovább cipelni. Bizonyára nyomta... szúrta... és időnként sajogva feszítette szét mellkasát. Ezért megvált tőle, s kidobta... mint egy kóborkutyát. Elhatározta, hogy ezentúl ésszel él... és nem szívből. Hogy végleg hagyta-e el?... azt senki sem tudja, talán még ő sem. Most ott fekszik árván és elhagyottan... még gyengéden dobog ugyan, de már nem küzd, s egyre fárad. Azt mondják, hogy még így is gyönyörű. Hatalmas, élettől duzzadó, és lávavörösen csillog az éjszaka koromfekete sötétjében... de félő, hogy lassan kihűl majd, mint a vulkán hamutengere... s osztrigaszürke rideg kővé válik. Ha arra sétálnál, kérlek nézz a lábad elé!... s vigyázva lépj!... nehogy rátaposs! Inkább emeld fel!... féltőn... óvón... és szeretettel!... ha mégsem tennéd, akkor csak kerüld ki óvatosan!... hátha túléli.

Nagy Ilona

vége....

Hát nah...tökéletes éjszaka, amiről csak legekben lehet beszélni :)
A dolgok a helyén, az érzés a helyén, és minden happy !! Nagyon feldobott hangulatban vagyok, mondjuk nem kicsit fárad is, de nem érdekel.
Kell nekem ez a férfi , szükségem van rá, és akarooom nagyon !
Minden eddigi kétségem eloszlatta, és ez fúúúú, leírni sem tudom milyen érzés :)
Vigyorgok mint a tejbetök :D Nagyon régen éreztem ilyet, pedig szeretem ezt az érzést :)
Írni sem nagyon tudok, nem találok szavakat az érzéseimre, és szerintem leírni sem lehet:)
Ennek a tegnapi napnak kicsit ülepednie kell azt hiszem, hogy minden történésre visszatudjak teljesen gondolni, mert sodrás volt, másik dimenzió :)

És megtörtént a csoda, amire oly régen vártam :))) 

Aki ismer tudja mire gondolok :)))