Néha az ember hibázik..Én is hibáztam. A legutóbbi bejegyzésem egy levél volt, amit elküldtem a kedvesemnek. Ma már tudom nem kellett volna, ez lett a vesztem. Nemigazán úgy reagálta le ahogy szerintem a legtöbben tették volna, inkább ne szólt volna semmit.
Szólt, és igen kemény szavakkal illetett. Sokat gondolkoztam az elmúlt időszak alatt, mit és hol rontottam el. Kapcsolatunk szenvedélyes volt, veszekedések  és égig emelések, örökös hullámvasút.
Földet értünk, vége a közös utazásnak. Nem kellek neki, és azt hiszem igazából sosem kellettem. Az érzést akarta csak, a játékot az sm-et és nem engem.
Őszinte voltam, leírtam ami bennem van  lehet nyálasan, csöpögősen de ezt éreztem akkor , abban az adott pillanatban .Szerettem, de erre nincs szüksége, nem kell a bújás a simogatás a csókok neki, nem kell a gyengéd ölelés, csak a kő kemény dolgok. Én viszont NŐ vagyok, és igénylem ezeket a dolgokat is . szükségem van hogy érezzem szeretnek, féltenek, óvnak és fontos vagyok a másiknak, és mindig, nem csak akkor és ott amikor játszunk. ezeknek az érzéseknek folyamatosan jelen kell lenni.
Vele való közös utazásom lezárom, lezártam, és kezdődik számomra egy teljesen más, egy teljesen új élet, valaki más oldalán, más mellett.

Szóvátetted, hogy csak beköszönök neked és nem írok. Tudod nem megy azért mindig az írás olyan könnyen, de vannak pillanatok amikor szívesen és könnyen adom ki magamból azt ami bennem van. A mostani pillanat is ilyen. Ilyenkor csak leülök és írom neked mindazt amit gondolok, amit érzek. Kicsit, na jó nem kicsit szerelmesen, rajongva.

Először is szeretném megköszönni a hétvégét, hogy veled lehettem. Ugyan igen kemény dolgokra céloztál, hogy mi fog történni, de egy picike hiányérzetem sincsen. Sőt tovább megyek, ez most nagyon nagyon jól esett!!

Már hiányoztál, érinteni, simogatni, puszilgatni és csókolni szerettelek volna nagyon. Hozzádbujni csendben, és élvezni a pillanatot.

Egy hónap eltelt majdnem az utolsó találkozásunk óta, amit nem volt könnyű elviselnem. Hiányzol, hiszen az életem fontos része vagy.

Hatalmas nagy szeretet éhség volt bennem, amit tökéletesen csillapítottál. Kicsit túltengett bennem az érzelem, aminek nyilvánvaló jelét is adtam azzal, hogy pityeregtem melletted. Én szeretem ezeket a boldogság könnyeket is. 

Örülök, hogy átélhetek melletted, veled ilyen perceket is, és nem csak az sm-re a szadira van kihegyezve a kapcsolatunk. Tudom fontos része az is, nagyon fontos, hiszen pont emiatt ismerkedtünk meg és tartunk ott ahol, de nekem ilyen alkalmakra is szükségem van. Nem olyan nagyon sűrűn, de előfordul. Nő vagyok, fontos az érzelem, a lelki kapcsolat is.  Furcsa, mert nem nagyon emlékszem arra, hogy ilyen simogatós esténk mikor volt utoljára, valószinüleg igen régen.

Azt mondtad akkor tartasz meg, legalábbis úgy érzed hogy akkor tudsz megtartani, ha kegyetlen vagy hozzám. Szeretem amikor kegyetlen vagy, amikor használsz, igába hajtasz, de imádom azt is amikor lágyan átölelsz és gyengéden csókolsz és simogatsz. Kellenek ezek a lelki dolgok, ez a lágyság a sok sok keménység között. Érző lelkek vagyunk mind a ketten, és szerintem nem fontos mindig keménynek mutatni magunkat.

És most megint törölgetem a szemem, mert könnyes lett...nagyon nagyon szeretlek.......

Szombaton este elmentünk buliba. A páromnak nem sok kedve volt hozzá, de miattam megtette. Jobban szeretett volna kettesben velem lenni, de engedett a csábításnak és rám való tekintettel csak elmentünk. Előtte beszélgettünk, és azt mondta ez a nap az én kívánságnapom lesz.
A buli nem volt igazán túl jó, meg éreztem is rajta hogy nem sok kedve van hozzá, ezért igen korán, olyan éjfél magasságában haza is jöttünk.
Természetesen amint beléptünk a lakásba egymásnak estünk úgy rendesen, illetve leginkább ő nekem.
Feküdtünk az ágyon, simogatott, a melleimmel  játszott, csavarta, szorította a mellbimbómat, az élvezetekig. A puncim sem marad ki, számolni sem tudom hány orgazmust okozott igen rövid idő alatt. Nem volt durva, nem vadult, csak egyszerűen simogatott, csókolt, izgatott.
Én már nagyon nagyon kívántam az élvezeteket tőle, régen találkoztunk, és eszelős nagy vágy volt bennem. Kívántam a pálcát is, érezte pontosan jól, mert  hatalmasokat csapott rá a fenekemre. Minden egyes csapásba beleborzongtam, de jó értelemben, kívántam és vágytam rá, tiszta lucsok lettem tőle.
A szobát átalakítottam mire jött, a lánc ki volt feszítve keresztben a szobában, a csuklópántok rajta, az ostor és a korbács mellette, használatra várva.
Vágyom, kivánom az ostort, bár nagy fájdalmat tud vele okozni.
Kikötözött, mögém állt, a nyakamba csókolt miközben a melleimmel játszott, a következő pillanatban már éreztem ahogy az ostor lecsap rám.majd újra és újra...
Hirtelen, éles fájdalom szaladt végig rajtam, majd ahogy egyre csak fokozódott az erősség és a mennyiség, már határozottan élveztem.
Szeretem ahogy közben csókol, ahogy simogat, kell nekem, mert nagy erőt ad a továbbiakban, valamint rettenetesen fel is izgat így. Mocorogtam eléggé, ezért a lábam is kikötötte, így esélyem sem volt arra, hogy bármerre is mozduljak. Az ostor így nagyon nagyon sokszor csapott le rám, élvezetet okozva nekem és persze neki is.
Nem tudom hányszor élveztem el, csak annyira emlékszem, hogy folytak a könnyeim, és úgy éreztem nem bírom már tovább..de valahogy mégis jó érzés volt. ezt sosem fogom így megérteni.
Szóltam is, hogy neee, ez már nagyon fáj.. elém lépett, megfogta az arcom, és megkérdezte szigorú tekintettel "mit mondtál?:" Nem tudtam válaszolni, próbáltam a fejem leszegni szégyenemben, de nem engedte...ekkor hatalmas pofon csattant...mi tagadás, jólesett, mert tudtam most teljesen ő ural, mondhatok bármit addig megy a játék amíg neki éppen kedve van hozzám. Ez az érzés megint csak felizgatott, és akartam, hogy használjon, korbácsoljon ,ostorozzon.
Lehet más ilyenkor mérges lesz, nekem viszont egy egy ilyen pofon nagyon jót tesz. Nem testileg, hanem lelkileg. Kell ez az érzés, szeretem, és vágyom is rá.
Annyiszor mondtam neki ne törődjön azzal, ha azt mondom nem bírom tovább, hanem folytassa. Szerencsére most is így tett. A játék folytatódott, nagyon nagy élvezettel.
Nem tudom mennyit kaptam és hogyan, ezek az emlékek csak lassan térnek vissza, egyet tudok, hogy isteni volt.
Szeretem amikor fenekel, amikor a hátamon csattan a korbács vagy a mellemen, és ahogy az ostor rám tekeredik.
Mindig mondom nem vagyok jól összerakva, de hát annyira nagyon erotikusan csinálja, hogy az valami őrület, annak nem lehet ellenállni, meg persze nem is akarok :)
Ez így nekem teljesen perfect. Szeretem, imádom, tisztelem, kell nekem :)))
Természetesen a végén ő sem maradt elélvezés nélkül, mohon ittam és nyeltem a finom nedvét :)

 Pilinszky János: Verés

Most elviselhető.

Most másra gondolok.

Most semmi sincs.

Most én vagyok.

Most minden van.

Most tűrhetetlen.

Most pedig, most és egyedül,

Itt és most, végképp egyedül.

Csak te meg én.

Hiányzol. Nehezen bírom már nélküled, minden egyes nap csak szenvedés a hiányodtól. Rossz volt, hogy az elmúlt időszakban nem tudtunk beszélgetni. sok helyzet megint megfordult a fejemben azóta, meg hát folyamatosan is.

Szeretem a kínt, amit adsz  nekem. vágyom rá, kívánom, Tőled kívánom de nagyon nagyon.

Érezni szeretném ahogy megcsavarod és szorítod a mellbimbómat, ahogy az ujjaidat szinte satuként használod, és így élveztetsz el.

Szeretem és kívánom, hogy megkötözz, hogy mozdulni se tudjak, és teljesen kiszolgáltatott legyek neked, hogy azt és úgy tedd amihez éppen neked kedved van, nem törődve velem.

Használj, ahogy eddig még senkit..fenekelj, csíkozz ki mindenhol, önts a melleimre forró viaszt..vágyom a kínra a kéjre.

Érezni szeretném az öklödet magamban, ahogy kitágítasz, ahogy keményen mozgatod bennem.

Minden porcikám vágyik arra, hogy a seggem elverd, repedjen a bőröm, zokogjak a fájdalomtól, hogy eljussak arra a szintre, hogy bepisiljek, beájuljak tőle.

Kívánom a pofonokat is tőled, akár élvezetből akár büntetésből adod, bár mind a kettő teljesen más érzés. 

Azt, hogy az arcomra élvezz, és miután teljesen meggyötörjél, a földre lökj,mocskos szavak kíséretében , megalázz ezzel is  mint akit már nem akarsz használni, akiből elég volt már, és lepisilj befejezésképpen. 

Ezek mind olyan dolgok, amikre senkinél nem vágytam, csak nálad, veled jönnek elő. Ilyen hatással vagy rám. 

A kezedben vagyok már teljesen, te döntesz arról, hogy összetörsz vagy az égig emelsz. 

Kérlek adj nekem kínt, gyötörj, alázz, törj össze, és utána a csókoddal, simogatásoddal emelj fel az egekig...erre vágyom, ezt szeretném, így lehet csak teljes az életem . Nélküled már semmi vagyok...szeretlek 

Látod milyen kis szentimentális ribanc lettem ? Mint tizenéves koromban amikor szerelmes voltam, hát most így érzem magam, kis csitrinek, aki vigyorog mint a tejbetök folyamatosan. De nagyon jó érzés, és nagyon jó ennyire szeretni téged.

Rossz így most a hétvége nélküle, de sajnos dolgoznom kell, így nem tudunk találkozni. Hiányzik nagyon. Szeretem. Minden egyes  sejtemben érzem.
Várnom kell rá még egy hetet, nagyon hosszú lesz, de ugyanakkor örömteli is ez az időszak, hiszen a  gondolataimat leköti az elmúlt találkozás visszaidézése, valamint az hogy milyen lesz az újabb együttlét.
Eltelt több mint másfél év már, és úgy érzem a kapcsolatunk nemhogy ellaposodna egyre inkább fokozódik. Nem  tudom hol a határ, van-e egyáltalában. Egyet tudok, hogy szükségem van rá.
Sokmindent átéltünk ez idő alatt, jót és rosszat egyaránt, de mindig visszatalálunk egymáshoz, és ez a fontos úgy érzem.
Szenvedélyes kapcsolat a miénk, hullámvasút , de valahogy mégis...szeretném ha egyszer majd 24/7-ben szolgálhatnám. Ez minden vágyam.

... csodás, felemelő, szárnyaló érzések uralnak . A tegnapi nap megsemmisítő volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Kellemes borzongás, zsibbadás, remegés, vágy, ami áttör mindenen. Most érzem azt, hogy valóban teljesen hozzád tartozom, hogy birtokolsz, a tied vagyok. Önmagam már nem létezem, nincs többé én, csak mi vagyunk, együtt. Szárnyalva, egyre magasabban a kéjes könnyes élvezetekkel.

Lehajoltál értem, felemeltél és a magasba repítettél…. általad lettem teljes .

Nem volt a kezedben bilincs vagy kötél, de így is a raboddá tettél. Nem akarok már máshol lenni, ez az én helyem, ott a lábaid előtt heverve, összetörten, könnyek között, alázatosan, boldogan, szerelmesen. Hazaértem . Köszönöm  Neked.

Vágytam valakire, akinek teljesen odaadhatom magam, aki lágyan csókol, simogat, fülembe suttogja, hogy imád, miközben kéjes kínban részesít. Ez a valaki Te vagy Uram. Rád vágytam, Rád vártam.

Sosem éreztem még ilyen mélyen, ennyire tisztán és őszintén senki iránt.. …. én már nem akarok mást, csak ezt a csodát átélni a nap minden percében, még ha oly távol is vagy tőlem.

Érzem, hogy fontos vagyok neked. Már nincsenek kétségeim.

Mindenkinél jobban szeretlek.