17:19

Nem találkozunk ma ....talán jövőhéten, ha hétvégén hazajön, ha nem, akkor utána . Nehéz lesz, iszonyúan nehéz lesz ...sírok.......

12:54

Nem vagyok költő és író sem, talán a szavakkal sem megfelelően bánok de egyet biztosan tudok , hogy jó érzés hozzád tartozni , jó az a tudat hogy birtokolsz, hogy a tied vagyok .....
Amikor együtt vagyunk számomra  megszűnik a tér az idő, nincs külvilág, csak te és én vagyok , valamint az érzések amik magukkal visznek, a kin és gyönyör, a kéjes könnyes élvezet és  sodródom velük mint az árral. Mintha egy másik dimenzióban lennék.. sokszor azt kívánom, hogy sose legyen ennek vége. Szomjazom  mindenre amit Te adsz nekem, mindenre ami Te vagy nekem .
Nem vagyok tökéletes, többször megbántottalak akaratlanul , de azt Te is tudod szándékosan sosem tennék ilyet. Bocsánatot kérek ezekért a bűnökért. Fontos vagy nekem, és Nagyon szeretlek.

11:11

Eltelt egy újabb nap nélküle, és egyre nehezebben viselem azt hogy nem vagyok mellette.Lassan fizikai fájdalmat okoz a hiánya. Jó lenne nagyon már érezni Őt, és bízom benne, hogy az éjszakát azért együtt töltjük, hiszen nem lehet tudni mikor fogunk legközelebb találkozni, mert vasárnap este utazik, és lengyelben fog dolgozni. Azt mondta hetente, illetve hétvégente hazajön, és remélem , hogy ez így is lesz .Ha véletlenül még sem, akkor nagyon nehéz hónapok várnak rám , de majd csak túlélem valahogy .
Rájöttem arra is, hiába kapálózom, tiltakozom, csak egyre mélyebbre süllyedek ebben a kapcsoltban az érzelmekben .Lehet tényleg az a legjobb megoldás, hogy hagyom magam sodródni. Rajongok érte, és úgy gondolom, ő ezt kicsit nehezen fogadja el, vagy nincs hozzászokva ? Fogalmam sincs . Megfojtani nem szeretném, bár úgy gondolom, hogy nem akaszkodom rá, nem hívogatom, küldözgetek neki sms-t vagy ilyenek. Amikor van hétköznap msn-en akkor beszélgetünk . Igaz mostanában mindig elrontok valamit, mindig félrecsúsznak a beszélgetések, de igyekszem ezen is változtatni, és érthetően megfogalmazni a gondolataim és az érzéseim, hogy ilyen ne legyen. Azt nem mondom hullám völgyben vagyunk, mert ez nem lenne igaz, de az biztos, hogy az utóbbi napokban, én is kicsit érzékenyebb voltam a kelleténél, ő pedig nagyon fáradt.Ma ha találkozunk akkor biztosan a helyére fognak kerülni a dolgok .
Szerintem azt viselem nehezen hogy olyan messze lesz , és félek így elveszítem. Így is nagyon sokáig menekültem az érzéseim elöl, sok idő eltelt mire vállaltam, felvállaltam azt hogy szeretem őt .amikor először kimondtam megkönnyebbültem, nagyon jó érzés volt , és azt mondtam mindig fel fogom ezt vállalni .
Amit pár napja írtam, hogy visszaveszek, az nagyon nem megy , nem tudok visszavenni, szükségem van arra hogy kimondjam az érzéseim, mert ha nem akkor csak feszít belülről, és felrobbanok . Annak nincs értelme, hogy esténként a könnyeim potyogjanak, hogy mennyire szeretem, akarom, hogy tudja és érezze milyen fontos nekem, hogy az életem meghatározó része, és hogy mindenkinél többet jelent nekem !!