23:15

Elment...nagyon rossz volt elbúcsúzni tőle,  nem tudom most mi történténik majd ... lassan semmit nem tudok. Várok rá, várom hogy jelentkezzen, várom hogy hazajöjjön.Szeretem. Nagyon.


18:05

Nem pont így képzeltem el a tegnap éjszakát, de azért jó volt, elég sokat beszélgettünk, és végre nem csúszott félre . Éjfél körül még a kamera bekapcsolására is sor került a kérésére. Szeretek neki kamerába is játszani, tudom hogy néz és élvezi azt amit teszek.Felizgat már maga a tudat is . Persze jobb lett volna együtt, de hát így alakult. Ami elmaradt bepótoljuk amikor hazajön. Pont azt beszéltük akkor még nagyobb lesz a vágy, és tuti nagyon remek éjszaka elé nézünk majd.
Kicsit nyugodtabb vagyok azért mint pár nappal ezelőtt, de még mindig nem tökéletesen érzem magam.
Ha belegondolok jobb is hogy nem találkoztunk, azt hiszem a búcsúzáskor nem tudtam volna visszatartani a könnyeim, és  nem szerettem volna ha látja, hogy sírok, legalábbis nem így , ilyen helyzetben.
Persze máskor szeretem a könnyeket amiket neki adok, amit gyengéden letöröl vagy lenyal az arcomról, de azok a boldogság, az öröm, és a kéj könnyei. Azokat láthatja, de a fájdalom könnyeit nem szeretném neki megmutatni.
Most egyenlőre csak a remény marad, hogy a hétvégéket együtt töltjük, és még az is kérdéses,hogy neten keresztül tudjuk-e tartani a kapcsolatot.
Ha még így sem tudunk kommunikálni, ha akkor leszek igazán nagy bajban, bele sem merek gondolni .
Ő biztosan nem tudja mennyire mélyek az érzéseim, érzi, hogy szeretem, de szerintem azt nem hogy mennyire.Lehet ennek nem is örülne, de eszi nem eszi ez van, ezt hozta ki belőlem, hát most magára vessen :)